Igen, tudom, nem írtam mostanában. Nem mintha nem lenne miről, hiszen időközben volt Poszt, sőt egy művészfilmet is megnéztem, és PEN is volt, de valahogy ez a vizsgaidőszak negatív hatással van a kreativitásomra... De nem adtam fel, még 1 vizsga van vissza, aztán NYÁR, Fishing On Orfű, Sound, balatoni hétvégék, Vodkaszóda-party, Budapest, jövésmenés, bringázás, főzőcskézés, taláántalán *fingerscrossed* költözés, nyaralás-várás, és óriási tervek szövögetése már a jövő nyárra. És persze visszatérés ide... :)

I'll be back soon!

Hozzávalók 4 személyre:

- 4 db nagyjából egyforma méretű krumpli
- 15 dkg márványsajt
- 1 ek natúr joghurt
- 10 dkg durvára vágott dióbél
- bors
- ízlés szerint friss snidling

Elkészítés: A krumplikat alaposan megmossuk, majd mikrohullámú sütőben 2x4 percig sütjük, közben megfordítjuk őket. A mikróból kivett krumplikat X alakban bevágjuk, szétnyitjuk és 200C-os sütőben 10-15 percig ropogós pirosra sütjük.

Közben a márványsajtot serpenyőben felolvasztjuk, belekeverjük a joghurtot, beleszórjuk a diót és a snidlinget, megborsozzuk. Sózni nem kell, hiszen a sajt önmagában is elég sós.Végül a pirosra sült krumplikba töltjük a márványsajtos mártást.

Nagyon finom, egyszerű, olcsó, egészséges és alacsony kalóriatartalmú, önmagában is elég laktató, de egyszerű csirke/pulykahús vagy hal mellé köretként is fogyasztható.

This is how I fell right now. HajráPécs.

Annyira várom már a hétvégét.. Lesz szép új cipőm, meg lesz Boldogasszonyfa bográcspörkölttel és Irsai Olivérrel, és vasárnap csajos mozizással, és lehet majd írni "Új bejegyzés"-t a How to train your dragon-ról, és kicsit pihi lesz az edzésben is, ami mondjuk lehet hogy rámfér, mert most úgy érzem kissé túlzásba vittem, minden porcikámban izomláz van... Szóval lényeg a lényeg, hogy lesz egy kis VÁLTOZATOSSÁG, nagyon unom már a Könyvtár (pp) - edzés - este itthon kombókat..

-Jajj ez a blogírás nem egy jó ötlet..
-Dehát azt sem tudod, miről írok!
-Miért, miről írsz?
-Rólad... "Anya ma halászlevet főzött.."

:))

Nagyon nagyon nem szeretem a változásokat. Igazából GYŰLÖLÖM a változásokat, és azt, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretném.. És ez itt most a gyakorlatban nem is lesz nagy változás, hiszen Kispál Úrék már alig-alig koncerteztek az utóbbi pár évben, de maga a tudat, hogy FELOSZLIK A KISPÁL ÉS A BORZ... jaaaj de szörnyű!! És különben is, engem miért nem kérdezett meg erről senki...?!

https://www.youtube.com/watch?v=0z4ZLj7AKlg

Kispál hallgatós karrierem kezdete nem volt egy tündérmese, Hugi hallgatta, engem idegesített, és ezt annyiszor elmondtam neki, hogy írt egy válogatás CDt, az emészthető számokkal, hogy hallgassam végig. Ha az életben..., Emese, szóval semmi mélyvíz. Éshát rákattantam.
Aztán az első Kispál koncert a PENen 2005-ben, amire Hugi úgy engedett el, hogy a Zsákmányállat szövegét fejből kellett tudnom. Kihívás volt, mert az a szám nem volt rajta a CDn és akkor még nem is nagyon tetszett. Aztán a PENes őrjöngés után nem volt megállás. Koncert a Székesegyház előtt, csendesülős az Urániában, Fishing on Orfű, VOLT fesztivál, 20 éves happiborzdéj-életérzés koncert Csíkosékkal és Jucival és még sokmindenki mással a Lauber Dezső Sportcsarnokban, Sziget fesztivál és Lovasi életmű koncert a Müpában. Közben persze észrevétlenül beleszerettünk Lovasi munkásságába úgy ahogy kell. Kiscsillagostul, Csíkostul, Budapest Bárostul, filmzenéstül, Bandi-a-hegyről-albumostul.

Mentek a pletykák már évek óta, hogy nem lesz ez már sokáig, meg hogy a Kispál kiszállna mert nem lelkes már, és a Lovasi is abbahagyná, mert túl lelkes, és nincs elég idő a zenekarra, de én személy szerint mindig hárítottam. Hogy hát dehogy hagyják abba, mennyien szeretik őket, mennyien vannak a koncerteken és éneklik a Zsákmányállatot meg a Szőkített nőt, sőt, jobban tudják a szövegeket mint a Bandi maga, és írnak új számokat is, és hát különben is a KISPÁL ÉS A BORZra szüksége van a magyar ifjúságnak.
Hárítottam még hétfőn is, amikor megjelentek a cikkek: a Sziget mínuszegyedik napján egy több, mint 20éve működő magyar együttes 3órás búcsúkoncertje indítja a fesztivált. És akkor már persze lehetett tudni, de én hárítok még ma is, és remélem holnap arra kelek, hogy APRIL'S FOOL...! Sajnos erre igen kicsi az esély.

A sajtótájékoztatón és az interjúkban reményt keltően nyilatkoztak: nem biztos, hogy ez örökké így lesz, de most egy jó darabig nem fognak együtt koncertezni, és mindenki a saját kis dolgaira koncentrál. Azért a búcsúkoncertet kiadják DVDn és az Én, szeretlek, Téged c. album óta összegyűlt számokat is megjelentetik valamilyen formában. Van-e nálatok alkohol...

Őszintén szólva én nem hiszem, hogy ebből lesz még valami.. Kispál már évek óta nem tűnt túl lelkesnek, felröppentek a hírek belső konfliktusokról, Lovasi pedig elkezdett kikacsingatni. Ami nekünk, Borz rajongóknak tulajdonképpen jó hír, mert így megmarad nekünk a Kiscsillag. Legalább az. Jó a szamár is. Mert ló... hát az ugye nincs többet...

Hallani még a madarak csiripelését reggelente a napsütésben arról is, hogy készül egy "Bandi a Völgyből". Mivel szerény véleményem szerint Lovasi munkásságát illetően a Kispál és a Borz 10 stúdiólemezét és a Kiscsillag 2 albumát is összevetve a Bandi a hegyről a legütősebb anyag mind közül, kíváncsian várom mire képes A BANDI, ha csak magát adja.

Szóval próbálom én a pozitív oldalát nézni a dolognak, de azért az, hogy az I Like Gemencet és az "Első lemez Egyes track" Lefekszemahóbamelléd-et már csak 2-3 alkalommal hallom élőben, nagyon elkeserítő... És egy picit személyes sértésnek veszem azt is, hogy a Szigeten van a búcsú. Merthogy "Pécsett nincs alkalmas hely".. DEHÁT FIÚK csináltatok egy saját fesztivált!! Miközben Horgászunk napokig Orfűn, olyan szépen, családiasan el lehetne búcsúzni.. Persze tudom én, hogy ez nem a családiasságról szól.. És ha magamba nézek, picit várom is már, hogy 25.000 emberrel együt üvöltsem, hogy Zsákmányállat máját mosod egy névtelen patakban, meg hogy Előre, Illéri ELŐRE!

hiányozni fogtok

Tegnap láttam a moziban a Brothers (Testvérek) c. filmet, gondoltam írok róla egy kritikát, ami éjjel 1 órányi gépelés után eltűnt, alig voltam ideges.... Szóval filmkritika vol 2.0:
Úgy indultam el moziba, hogy nem láttam a bemutatót, nem olvastam kritikát, egyedül a film leírását futottam át. Az első benyomásom az volt, hogy nem valami kreatív a témaválasztás, a szegény amerikai katonák irakban/afganisztánban/bárhol háborúban-filmek egy újabb változata, illetve hogy kissé Pearl Harbour-os, de gondoltam egy próbát megér, és bár Tobey Maguire-ért sem rajongok, ezt betudtam annak, hogy a Pókember-trilógia nem az én műfajom, és abban amúgy sem kellett különösen nagyot alakítania, ebben a filmben való szerepéért viszont GoldenGlobe-ra jelölték drámai kategóriában.

Sajnos nem jöttek be a számításaim. A film története annyira sablonos, hogy a leírásból gyakorlatilag már mindent tudunk. A 100 perces film alatt semmi meglepő fordulat, még erőltetett sem, semmi nagy katarktikus élmény vagy igazán megható jelenet, és -ami számomra a leg meglepőbb volt- semmi díjra jelölést érdemlő színészi alakítás.
Tobey Mugire-é legalábbis biztosan nem az. A film utolsó harmadában van egy-egy értékelhető megnyilvánulása, de azok a jelenetek is csak a saját színészi teljesítményéhez képest tűnnek kicsit jobbnak. Mindemellett úgy néz ki, mint egy gimnazista tornaórán, nem úgy, mint egy katonatiszt és egy apafigura, akire felnéznek a közlegények és a gyerekei.
A cselekményt nem bontják ki megfelelően, a filmben a feszültséget tulajdonképp gerjesztő gyilkosságot nem mutatják, szerintem ide a hatás kedvéért belefént volna egy kis Becstelen Brigantik-os vonal.
A Natalie Portman és Jake Gyllenhaal között kialakuló "kötődés" szinte nem is lényeges, és végig úgy éreztem magam, hogy inkább csak TUDOM, hogy mit kellene most érezniük a színészeknek, de nem tudtam magam beleélni a szerepekbe, nem ragadott magával a történet.
Egyetlen szereplő volt, akinek a játéka mindezek ellenére lenyűgöző, méghozzá az idősebbik kislányt alakító Bailee Madison-é. Tökéletesen alakította a karaktert, az Ő félelmein, féltékenykedésén, sértődésein, nevetésén, sírásán, őszinteségén és szenvedésein keresztül válik érthetővé, és talán -erőltetetten- kissé valóságközelivé az a probléma, hogy a háborút megjárt katonák milyen szörnyűségeken, és emiatt milyen változásokon mennek keresztül, és mennyire nehéz a visszatérés és az újra beilleszkedés immár új emberként a családjukba, akik a "régi" férjet/fiút/apát várták.

A másik GoldenGlobe jelölés Legjobb Filmdal kategóriában már sokkal érthetőbb, bár valljuk be, egy U2 számmal nehéz mellényúlni.
 

Azoknak ajánlom, akik szeretik a hasonló a témájú filmeket, akik nem várnak nagy fordulatokat, sem pörgős, eseménydús cselekményt, de ők is vigyenek be magukkal sok sok nachost, amit lehet szorgosan mártogatni és rágcsálni, ezzel kicsit elterelni a figyelmet az unalmasabb részekről...
Óranézegetés: 60 perc után kb 10percente, sőt, megnéztem közben neten, hogy milyen hosszú is a film. És nem, nem azért, mert pisilnem kellett...